Jegyzetek

2010. február 3., szerda

KIRÁNDULÁS VAGY TALÁLKOZÁS?

alt

Ügetés! Vágta! Lépés! Ki ne ismerné ezeket a parancsszavakat? Egyik nőismerősöm azért szeret lovagolni, mert imád parancsolni egy több mázsás élőlénynek.:-) Ezzel szemben kolozsvári költőbarátaimat lehetetlen nyeregbe csalni, mert szerintük a ló nagy, csúnya, és közel sem olyan kényelmes haladni vele, mint egy Subaru-val… Valójában mindannyian más-más gondolatokkal ülünk vagy nem ülünk lóra. Van, aki magyarságtudatát igyekszik erősíteni vele, mások sportot, kikapcsolódást, természetjárást látnak benne. Karatemester-kollégám akkorát esett tizenévesen a lóról, hogy egész életére fóbia alakult ki benne. A legtöbben csupán régebbi időket idéző utazóeszközt látnak ebben a gyönyörű állatban. A gyeplő segítségével próbálják egyes, kettes vagy négyes sebességbe tenni, ide-oda rángatva fejét, amely a természet egyik legszebb alkotása… Simítottál már lósörényt, belenézve a nemes állat apró fekete szemeibe? Erre az értelmes tiszta tekintetre tiszta szándékkal kell válaszolnod. Utadon érző lény segít, „aki” számára teher vagy! Figyelj rá! Légy összhangban vele! Szeresd! Valahányszor ütlegelni kezdi a lovász az engedetlen paripát, rászólok. Lovaglópálcát nem fogadok el tőle – az a nyálas kocaturistáknak való, akik legfennebb kirándulnak a lovon. Az igazi lovas együtt mozdul lovával, nem ugrál rajta ügetés és vágta közben, feltörve marját, sem kézzel, sem pálcával nem üti az állatot, amelynek gondolatainkkal kell tudnunk parancsolni. Ha mindezt figyelembe veszed, megtörténik számodra a csoda, amely elkerüli a huszonegyedik századi zselés plázamajmok figyelmét: találkozol a csillagok fiával.

alt
alt
alt

alt
alt

 

2009. augusztus 12., szerda

JÁGÓ

alt

Ki ne hallott volna Othello zászlósáról, aki a legváratlanabb pillanatokban jön, hogy a zöld szemű szörnyet, a féltékenységet csepegtesse a velencei mór szívébe? Jágó hozzám másképp érkezett – Eszternek és Attilának köszönhetően gyönyörű kutya formájában. Meg vagyok győződve: őseit Goethe szolgálói simogatták – maga az excellenciás úr ugyanis Christiane Vulpius simogatására összpontosított. Aztán a költő számára büdösebbé vált a nő a munkánál. A szóbeszéd szerint ez az öregkor kezdete – bár, ha az alig tizenhét éves Ulrike von Lewetzow kezét megkérni óhajtó, hetven fölötti Mesterre gondolok, megdől az elmélet. Tény, hogy amíg Goethe belemerült a Faust második részének írásába, szolgálói gondosan nevelték a weimari vizslákat. Az ezüst nyílnak becézett kutyusokkal igyekezett ellensúlyozni a fejedelmi hercegség a dilettáns művészek elszaporodását. – Ilyen szépet nem tudtok alkotni! – mondta nem egyszer a herceg az önjelölt Künstler-eknek, miközben a kecses járású ebekre mutatott, amelyek sokadik leszármazottjának lehetek gazdája. Írótáborokba nem viszem – legalább én ne bántsak egyes kollégákat.:-) Ehelyett naponta elkísér a székely fenyvesekbe. Köszönöm Eszter! Köszönöm Attila!


alt

alt
alt
alt
alt
alt
alt
alt
alt
alt

2009. július 2., csütörtök

KALOTASZEGI LEGÉNYES

alt

Táncolod? Énekled? Írod? A Kunst lényege ugyanaz. János öcsém letette rövid időre a dobverőket, és éjt nappallá téve vágta meg az alábbi kisfilmet, amelyben igyekszem bemutatni, hogy a kalotaszegi legényes sokkal nehezebb, sőt összetettebb a karate mozgásrendszerénél… Már a szerkezete is rendkívülinek számít: pontokat kell táncolni. Egy pont négy elemből áll:
A: kezdő figura, B: fő figura jobb lábbal, B: fő figura bal lábbal, C: záró figura. ABBC – így rajzolta fel annak idején a táblára tanárom. Székelyként ötven ilyen pontot tanultam meg, hogy változatossá tegyem táncom, de még mindig sok pont maradt, amit nem ismerek... Többször találkoztam falusi mulatságokban legényest táncoló bácsikkal. Eszköz volt számukra a lépések és a csizmaverők sorozata. Fiatal korukban tanulták, hogy elnyerjék vele a kiválasztott lány kegyeit. Egymással versengve, felváltva táncoltak a bálokon. A cél a szerelem volt. Mert Erdélyben a danokat nem idős mesterek adták a férfiaknak, hanem csinos „eladó” lányok, akik eldöntötték, hogy ki a legügyesebb, legrátermettebb legény. A „bírák” a házasságban „kicsi helyre” kerültek: a konyhára, ahol szorgalmasan sürögtek-forogtak, amíg a férfi tarisznyájában „bű erősss” pálinkájával az erdőre ment fáért. Nemhiába tartja a kalotaszegi testvéreink számára jól ismert székely hármas szabály: A sör nem ital. Az asszony nem ember. A medve nem játék.
Legyen e film tisztelgés Kalotaszeg névtelen táncosai előtt, akiknek nem engedjük, hogy sírba vigyék a világ egyik legvirtuózabb férfitáncát...
Fogadjátok barátsággal:
 

 

2009. április 2., csütörtök

JANCSI

alt

Az első találkozásnál durva, keménykezű embernek ismertem meg Mesterem. Együtt változtunk több mint két évtized alatt, miközben példakép tudott maradni számomra. Odaadó férj és családapa. Mértékletesen örül az életnek, tudja, meddig lehet kosarazni a karateedzés bemelegítő részében, mekkora sebességet szabad elérni a motoron, és milyen mennyiségű ital fogyasztható egyetlen alkalommal. Tanítványai barátai. Szétszóródtak a nagyvilágban, egyesek közülük már Japánban és Kanadában haladnak tovább az üres kézzel való harc útján, ő azonban neveti, ha Mesternek szólítjuk. – Jancsi vagyok – mondja ilyenkor. A fekete öv negyedik dan fokozatnál tart, száz karatemester közül az egyetlen, akit a vizsgáinkon Shibuya nyolc danos japán nagymester is „strong man”–nek szólít. Jancsi mégis csak szürke egérnek nevezi magát. Nem törekszik babérokra. Visszahúzódó alkotó, aki harcosként a legönzetlenebb művészeti ágat képviseli: mozdulatai tovalibbennek az időben, ezért minden pillanatban késznek kell lennie, hogy újraformálja. Ez sokkal nehezebb, mint az író feladata, aki munkája végeztével kezében tarthatja és polcra teheti könyvét. Jancsi valósággal fürdik a névtelenségben. Ütése erőt ad számunkra, mert gyorsabb és keményebb az élet csapásainál. Most is az utakat rója, hogy eltartsa két egyetemista gyermekét. Estére megérkezik szülővárosába, Székelyudvarhelyre. Ha csupán tíz perce marad otthon, akkor is bejön az edzésre. És ez így tart harminc éve…
Jancsi, ha hazaérsz, az ütéseket követő sörözésnél ne légy nagyon mérges rám, amiért írtam rólad…

alt

alt
alt
alt